A lángoló fiatalember beírta magát a pesti ugrók nagykönyvébe. Látványosabb volt, mint a német más beállítódású urak, sőt, még a lánchidi hátasnál is, aki korábban ugrott, mint a párnát felfújták volna.

Aki meg akarja ölni magát, az meg is teszi, vele legfeljebb a gyászjelentésekben találkozhatunk. Akikhez riasztják a tűzolókat, mentőket, rendőröket, azok valójában nem akarják megölni magukat. Ők csak a figyelmet szeretnék felkelteni: "cry for help", az utolsó kétségbeesett segélykiáltásuk ez. Ez így igaz a legtöbb esetben. Azonban vannak kivételek...

Örök kérdés marad, hogy ezek az emberek, akik utolsó kétségbeesett segélykiáltása süket fülekre talált, vajon meggondolták-e magukat az utolsó pillanatban vagy olyan módosult tudatállapotba kerültek, ahonnan már nem volt visszaút!?

Annyi csak a bizonyos, hogy néhány öngyilkosnak valóban sikerül felkeltenie a figyelmet.

De milyen áron?

A bejegyzés trackback címe:

https://traumaoldas.blog.hu/api/trackback/id/tr572035213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása